2013. szeptember 2., hétfő

Skyrun Citadella


Első lettem a női mezőnyben a Skyrunon :)





Azért is jó edzésnaplót, blogot vezetni, mert visszaolvasva látja az ember, mennyit fejlődött, vagy épp milyen változások következtek be.

Például tavaly júniusban írtam ezt:


"Az egyik legjobb érzés edzés közben, amikor észreveszed, hogy azt a gyakorlatot/sorozatot/távot, ami eleinte a legnagyobb kínhalállal és gyötrelemmel járt, már könnyedén, megerőltetés nélkül teljesíted.
A mai kínszenvedős hegyfutás közben jutott ez eszembe. De jó is lesz, amikor ezzel is elérem ezt a tökjó érzést:)
Egyelőre még nem tartok ott, bár ez volt a 3. hegyfutásom, szóval nem illik nyüszögnöm még.
(...)
..Ha a fenti kulcsszavak (kínhalál, kínszenvedés, gyötrelem, rohaggyámeg, tüdőkiszakadás) nem lennének elég meggyőzőek, tisztázom a helyzetet: nem mindenképp szeretek emelkedőre futni, meg lépcsőzni sem. 
Mert sosem mentek jól.
Ennek ellenére most mintkettőt rendszeresen gyakorlom.
Hogy akkor miért?

Mert AKAROM, hogy jól menjenek. Akarom a fent leírt tökjó érzést."


Well, a tüdőmet most is kiszakadni éreztem,  a lábaim a célbaérkezés után égő, izzó rongydarabok voltak, amik össze akartak csuklani alattam - de sikerült. 
Ráadásul több, mint fél perccel verve a mezőnyt.
Nagyon örülök ennek az eredménynek, hiszen nem vagyok futó, itt pedig a legtöbben azok voltak. Gyanús, hogy sík terepen, pláne hosszú távon semmi esélyem nem lenne ellenük.  

Viszont úgy gondolom, hogy egy shaolinnak tudnia kell hegyre futni és lépcsőzni - ezek az akaraterőről és a küzdelemről szólnak, nem kell hozzájuk semmilyen speciális készség, vagy futóalkat. Amíg ezek a kiskölykök (lásd a lenti videót 02:20-tól) képesek minden nap felfutni egy, a magyar emelkedőknél jóval meredekebb hegyre, addig egy kungfus sem mondhatja azt, hogy nem képes felfutni egy dombra, hosszabb lépcsősorra. Számomra ez is a shaolin tradíciók előtti tiszteletadás. 





A legnagyobb respect pedig annak a vak srácnak jár, aki a barátnője kezét fogva teljesítette a kihívást. Akkor futottak fel, amikor én lefelé rongylábaskodtam, és a látványtól libabőrös lett a karom.
Ő volt fuckin' superhero tegnap, nem én.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése