Go on

Leírtam anno, mit szeretnék.
Hol tartok most?
"Baby steps" - mondta K. is, hát összeírtam, milyen lépcsőfokok is vannak jelenleg a babalábaim előtt.

Pszichológia

Húzós hónapok lesznek az egyetemen per pszichológia mesterképzés, az órarend nem sok lazítást ígér, most van kreditem bőven.

Terepgyakorlat valamilyen intézetben (Lehet, hogy babákkal? Nem az én célterületem, de imádnám.), na meg a szakdolgozat témát is izibe ki kellene találni.

Totál nulláról indulva tavasz környékén le kell tennem még egy középfokú nyelvvizsgát, ami az MA diploma feltétele. A spanyolt választottam, az nem kérdés, hogy lehetséges-e ennyi időn belül ezt teljesíteni, ugyanis nincs más opció, sikerülnie kell :)

Mellette két gyerekkórházban is fogok gyakornokoskodni (pszichiátriai részlegen, illetve az onkológián és az égési sérülteknél),  egy alapítvánnyal pedig szintén kórházakban gyerekeknek szervezett foglalkozásokat fogok tartani, ez utóbbi amolyan játék-mese-kézműveskedés-lazulás.

Továbbra is folytatom a  gyermekkrízis alapítványnál az önkéntes ügyeletet a lelki segélyvonalon. Már egy éve csinálom, hihetetlen. Van, hogy kínszenvedés, de amikor egy hívó megköszöni, hogy meghallgattam, vagy amikor ki tudunk menteni egy gyereket/fiatalt egy kegyetlen helyzetből, akkor azt érzem, megéri.

Szeptember végén indul a gyerek játékterápia, pszichodráma vezető képzés. 100 óra elmélet, sajátélmény, gyakorlat; 30 óra csoportos szupervízió, 20 óra hospitálás. Király lesz.

...és amennyit tudok, segítek az Unicefnek is.

Erősen tervben van a jogosítvány megszerzése is, úgy terveztem, még az idén megcsinálom. Meglátjuk. Nem kell részleteznem, mennyire sokat jelent egy-egy álláshirdetésre jelentkezésnél...

Kung fu

Most hétvégén megyek bírói képzésre. Egyrészt még nekem is jól jön, ha tudom, hogy versenyeken mit és miért pontoznak, másrészt később, ha tanítok, ez a tudás nagyon nagy értékű, harmadrészt pedig szeretném, ha a szakszövetségi és nemzetközi versenyeken minél több shaolin bíró dolgozna. Az új nemzedéken múlik, hogy milyen irányba fejlődik, alakul a kungfu és a versenyek - ebben részt akarok venni. Mert lehet a háttérből morgolódni, hogy milyen szar ez meg az, de a bosszankodástól még nem változik semmi.

Tenni, építeni kell.

Október végén 5. szintvizsga, na ez már az a szint, amire például nem hittem volna, hogy eljutok.

 5. szinten vannak azok, akiktől az utóbbi években tanultam. (Persze, a tudásunk ettől még messze nem lesz egyenlő.) A vizsga: fegyveres és pusztakezes formagyakorlatok, küzdelmi technikák, erőnlét, elmélet.

Úgy akarok odamenni, mint tavaly a 4. szintre: magabiztosan, erősen. Eddig minden szintvizsgát élveztem, akármilyen nehéz is volt.

Októberben lesz egy világkupa is (világbajnokság, de nem IWUF, ergo nem hivatalos),  3 kategóriában tervezek indulni, és legalább két aranyéremmel eljönni. Ez nagyképűen hangzik, de versenyre nem lehet -én nem tudok - úgy menni, hogy nem így álljon hozzá az ember. Nyerni megyek.

Október-november az országos bajnokság II. fordulójának és döntőjének az ideje is. Tavaly 2 kategóriában lettem magyar bajnok, szép lenne ezt tartani. Főleg, mert tavasszal ismét Európa-bajnokság, és a mostani bronzérmemet szívesen cserélném egy ezüstre vagy aranyra.

Vért izzadós, nagyon megterhelő volt a felkészülés idén az EB-re (megfelelő terem és körülmények nélkül), és jó kérdés, képes lennék-e megint végigcsinálni. De a magyar válogatott tagjaként a dobogón állni.... Hihetetlen jó érzés volt.  És persze bennem van: szeretnék jobbat. Na meg ezek a versenyeredmények később nagyon jól jönnek majd, amikor majd támogatókat szeretnék szerezni a tervem megvalósításához.

Tavasszal pedig tanári vizsga, ami gyakorlatilag a legfontosabb most a kungfus célok közt. Az összes eddig tanult formagyakorlatot és technikát kérhetik (ezzel nincsen gond), vagy akár küzdelmet (ezzel sincs), tanítási gyakorlatot. Ami a húzós rész: vizsga a kerepesi shaolin kamrákban. Ez gyakorlatilag a fájdalomtűrésről szól ezen a szinten. Jelenleg igyekszem heti 1x kijutni Kerepesre, szép lassan feledzeni az alkarom, öklöm, könyököm, hogy tavasszal már ne legyen gond. Nem túlélni akarom a vizsgát, hanem rendesen odatenni magam.

Az egyesületet pedig interjúk, cikkek írásával, szponzorok megkeresésével, felszerelések rendelésével (pofátlanul alkudok ebayen, egyszer elvágják a torkom virtuálisan), szervezéssel tudom segíteni. "Kell a lendületed"- mondta az edzőm, én pedig sosem felejtem el, ha valaki segített nekem. Tőle, tőlük pedig rengeteget kaptam. Tiszta lapot...

Közben pedig hivatalosan is startolok a LifeTilt-StepTilt mozgalomnál, hardcore lépcsős, emelkedős, funkcionális izomzatot építős erőnléti edzések tartásával, perverz mozgolódós ötleteim megosztásával. Jó látni, ahogy olyan emberek, akik nem kungfusok, egyszerűen csak mozogni akarnak, a kezdeti tétovázás és "á, nekem ez nem fog menni, nem bírom" - nyüszögés után kilépnek a komfortzónájukból ( finoman kirugdosom őket onnan), és rájönnek: sokkal többre képesek, mint hinnék.

Szóval folytatom az utat a cél felé, amit kitűztem magam elé: a pszichológia és a shaolin kungfu együttes alkalmazásával rászoruló - bántalmazott, lelkileg sérült, önbizalomhiányos, depressziós, vagy épp magatartászavaros - fiatalok segítése, egy mozgásterápiás módszer megalkotásával.

Elérem majd? 

Maradjatok velem, lehet drukkolni :)