Na most ugyebár múlt hétvégén a versenybírói képzés elméleti részén voltam, s kiderült, hogy a gyakorlati rész az országos bajnokság 2. fordulója lesz tulajdonképpen.

Tehát azon elvileg én nem versenyezhetek, mert bíráskodást tanulok helyette.

Viszont kellene versenyeznem, mert az első fordulóban csak bottal és szablyával indultam (mert az EB előtt csak ezeket gyakorolhattam), azokkal kvalifikáltam magam a döntőre, de én szeretnék pusztakezes formagyakorlattal is ott lenni.

Most ezen folyik a tanácskozás, kevesebb, mint egy hét múlva verseny, és én még nem tudom, hogy indulhatok-e rajta.  Az élet tele van misztériummal, mondja a tejfölösszájú fiú a Békés harcos útjában,  higgyünk neki.

Mindenesetre a Luohan Quanem még nincs kész, még messze nem olyan, mint amilyennek szeretném, szóval nem esek kétségbe, ha nem versenyezhetek. Akkor sem, ha versenyezhetek - szintfelmérésnek jó lesz, hogy most hol tartok ezzel a formával.

Viszont a bizonytalanságot nem szeretem, ha ilyesmiről van szó.

***

Ez a nyújtós móka meg nagyon jó, egy gyógytornász ismerősöm is mutatta még régebben, nyáron meg bikramon találkoztam vele újra. A képen a júliusi táborban támasztom a fejbúbom a talajzatnak mélán.

A hátat nyújtja, odáig kéne eljutni, hogy teljesen függőleges legyen a hátam, mint a tetovált fickónak... ööö... nőnek... fickónak...

***

Ó, és írtam ki szavazást, hogy szeretnétek-e bejegyzést a kedvenc fitballos gyakorlataimról, lásd jobb oldalon.